Karvezető: Árvai Dániel
Azért szeretem ezt a kórust, mert igazi kis közösség, akik szeretnek énekelni és egyáltalán nem amatőr módon. A próbákon sugárzik a nyugalom és nem mellékesen szép dalokat énekelünk.
"A zene minden szomorúságunknak, minden örömünknek hangot ad. Senki számára nem kell lefordítani."
Ugyanakkor nem csak zenélésről szól a Gospel, hanem a legpozitívabb értelemben elmondhatom, hogy egy tuti kis baráti közösség alakult ki az évek során. A rengeteg koncert, a külföldi utak, szolgálatok, kirándulások, kalandos élmények meghatározzák ezt a csapatot, és bár sokfélék vagyunk, sok felekezetből, az éneklés, az Istenről való bizonyságtevés az, ami összetart minket. Jó ebbe a csapatba tartozni!
Az ötlet fogantatásától kezdve a sajátom… a születésekor együtt vettem vele az első életre keltő levegőt… izgultam a kezdeti botorkáló lépéseknél …a még félénken megszólaltatott harmóniák kiéneklésekor. Igyekeztem mindenemet, amim csak volt, megosztani vele, és mindenkivel, akim csak volt, megosztani őt.
Büszke, boldog szülőként szárnyaltam egy-egy jól sikerült próba, koncert, nyári túra után, fürödtem a sok jó ember barátságában, máskor gyötrődtem az adódott nehézségek miatt. Közben szinte észrevétlenül beszőtte mindennapjaimat, az életem elválaszthatatlan része lett.
Sok törődést, munkát, kitartást, agyalást, izzadtságos szervezést, tervezést, odafigyelést igényel, de közben a vele való munkához én magam is belőle merítem az erőt, a lendületet, és néha, egy-egy közös éneklés közben az egész bensőmet kitárva minden mást feledve élvezem a határtalan Áldást, mint egy büszke édesapa, aki alvó újszülött kislánya ágya mellett ülve csak gyönyörködik a szuszogó Csodában.
Talán sikerül erről is énekelnünk…
Zene, sokféleség, oldódás, tánc, imádság, Dischka, barátság, dinamika, Minkóferkó, üzenet, vidámság, kézfogás, utazás, szivárvány, elcsendesedés, harmónia, tanulás, öröm, tükör, ritmus, változás, játék, szabadság, közösség, csokimogyiropi, út, nevetés, templom, próba, másság, konga, EGySzER, találkozás, tenor, lehetőség, taps, felelősség, EME, mosoly, súúú, Mahalia Jackson, küzdelem, színpad, kötődés, dal, várakozás, Isten
Gospel? Hmmm!!!
De mindenki KisPapesznek hív.
Hogy miért? Mert van egy bátyám, ( Nagy ) Papesz, aki szintén a Pécsi Gospelben énekel. Mikor még nem voltam tag, és láttam a kórust énekelni nagyon megtetszett "ez az egész".
Aztán egyszer csak egy CD-t hozott haza a Tomcsi és meghallgattam, és fölismertem a dalokat és idővel később a fülembe szálltak. Aztán eljött 2010. március vége és egy keddi napon meghívott a bátyám egy meghallgatásra és onnantól én is tag lettem basszistaként.
Zenei oldalam: 4 év trombita, 5 év dob, 1 év gitár. Dob és gitár aktív még mindig.
Hogy mit jelent nekem "ez az egész"?
Örülök és büszke vagyok rá, azt hiszem a bátyám nevében is mondhatom, hogy itt énekelhetünk. Ha csak ilyen emberek lennének a Földön mint a Pécsi Gospelben, hát az jó vóóna:-) Számomra "ez az egész" nem csak egy jó együtt éneklés, és jó mulatás, szórakozás, hanem egyfajta közelebb kerülés Istenhez. És abban biztos vagyok, hogy ez egy nagy ajándék tőle, hogy mindannyian itt énekelhetünk együtt.
A zene szeretete máig megmaradt bennem, s a szentlélek vezetése által 2006 októbere óta a Pécsi Gospel Kórus tagja lehetek. Kivételes embernek tartom magam egy kivételes közösségben. Abban a közösségben, amely mindamellett, hogy összegyűjt hétről-hétre huszonegy-néhány fiatalt, Istennek egy olyan szilárdan álló bástyája a rohanó mindennapok forgatagában, mely békét és nyugalmat nyújt, türelmet, megértést, vidámságot és nevetést, reményt, hitet, erőt, áldást és persze rengeteg szeretetet.
Ez az, amit mi is igyekszünk üzenni énekeinkkel; Isten végefogyhatatlan szeretetét!
Szeretem a zenét, bármiféle is legyen (szögezzük le: amit manapság a legtöbben művelnek azt nem tekintem zenének). Valami hihetetlen ereje van, mert ki- és felszabadít egyaránt. Egyfajta szabadságot ad, és ha művelem, olyan őszinte tudok lenni magammal és másokkal is, ahogy máskor sosem. Gyönyörű érzés egy pillanatra levetni az álarcaimat, és kizárólag énekelni.
Az ötlet fogantatásától kezdve a sajátom… a születésekor együtt vettem vele az első életre keltő levegőt… izgultam a kezdeti botorkáló lépéseknél …a még félénken megszólaltatott harmóniák kiéneklésekor. Igyekeztem mindenemet, amim csak volt, megosztani vele, és mindenkivel, akim csak volt, megosztani őt.
Büszke, boldog szülőként szárnyaltam egy-egy jól sikerült próba, koncert, nyári túra után, fürödtem a sok jó ember barátságában, máskor gyötrődtem az adódott nehézségek miatt. Közben szinte észrevétlenül beszőtte mindennapjaimat, az életem elválaszthatatlan része lett.
Sok törődést, munkát, kitartást, agyalást, izzadtságos szervezést, tervezést, odafigyelést igényel, de közben a vele való munkához én magam is belőle merítem az erőt, a lendületet, és néha, egy-egy közös éneklés közben az egész bensőmet kitárva minden mást feledve élvezem a határtalan Áldást, mint egy büszke édesapa, aki alvó újszülött kislánya ágya mellett ülve csak gyönyörködik a szuszogó Csodában.
Talán sikerül erről is énekelnünk…